Kurvát. Nem unatkozó háziasszonyt, kielégítetlen feleséget, dobott barátnőt, akit még az exe kúrogat, ha épp felönt a garatra, hanem egy igazi, hamisítatlan dolgozó lányt. Az fel sem merült köztünk, hogy ebben bármi hiba lehetne, csak nehéz volt megtalálni a tökéletes popsit, aminek a tulaja elég talpraesett, hogy bokával az ég felé közönség előtt is remekül szerepeljen. Semmi peep show, inkább Blofeld minusz egy macska, cserébe egy kényelmes öblös fotel, némi vodka és cigaretta, barátságos tompa fény. Csipetnyi csúszással meg is érkezett az éjszaka közepén, mert hát mikor gurulna el ennyire a gyógyszerünk, ha nem éjfélkor?! Hagytuk fejben is megérkezni, pálinkával lefojtani az első lányos zavart, hiszen itt a “barátnő”, aki nem száll be és nem mellesleg nem is tevékenykedik mást, csak tölt magának még egy vodkát, miközben a cselekmény fonala orsóra kerül, de ne rohanjak ennyire, mert még idő előtt hiperventillállok. Szóval tisztáztuk, hogy igen, mi nem, itt a csöpp kis szemecskék nagyra kerekedtek, de egyébként klasszikusokban – bartság, nem Bach – jók vagyunk, csak hát nincs vonzás, de azért agyban minimum érintőben összecsengenek a fura elképzelések. Igen, ez barátság perverziókkal – csak hogy plagizáljak is egy kicsit, annyira azért nem vészes, de az egyszeű mellé nem a mi arcunk nyomtatták a szótárban -. Ment még két kör pohár koccanás és néhány mélyre szívott slukknyi nikotin, majd felvettem újra a kialkudott pozíciót, hogy indulhasson a bakancslista pipálás. Hiába a karcsú szakmában tölött idő, látszott a lánykán, hogy nem most látja először valaki csúnyáját, mert úgy vetette rá magát, hogy még a tévén vonagló pornó ciucus is nyomokban elpirult. Wimbledoni tenisztonrna gyakorlattal váltogattam a retinaszögeket a két cselekmény között, hiszen mégsem merevedhetek fura arcú vízköpővé, bizarr faragott üres tekintettel. Mint pornó oscarra érdemes egyén – a legjobban eljátszott orgazmus kategóriában – fel-fel mosolyogtam egy két eltúlzott öblös nyögésen, de valahol a cselekményben felébredt a kényszeres kurva, aki tudja, hogy buli lenne erő nélkül is elévezni, de hát ez most a kuncsaft ideje. Úgy pattogott a lécen, mint a lépcsőre szórt apró gumilabdácskák, a tekintetem közben a körzővel rajzolt popsiján felejtettem. Kecses vonalvezetéssel alkotott karcsú hát, két hetyke, aprócska halom a mellkason. Miután alaposan kiugrabugrálta magát rá akart térni a végjátékra, ami hiába a masszív erölködés elmaradt, és már hallottam a fülemben csengő gondolatait – Mi a fenéért nem megy még el? Faszom! Tuti beszedett valamit! – Mivel nem sikerült legyűrni a hegyet, így kért egy szusszanást, mert a szufla már rég a plafon felé emelkedett az előző kilégzéssel. Szadisták csak rendelésre vagyunk – nem – így megítéltük a félidőt. Egy drink, egy sluk, egy nagy korty cola, tüdő stabilan, pulzus csökken, szív színuszban. Felszívta magát, már pedig ő akkor is kihajtja a lelket is a kuncsaftból, ha a fene fenét eszik is. Nekiveselkedett újra, még alaposabban bedobva minden létező és hasznosítható testnyílását, hiszen valamelyik csak fellögdösi a pácienst arra az átkozott hegytetőre. Teljes összpontosítás, és toljuk meg a végét. A hegy ledöntve, egy gyors zuhi, némi csevej, egy-két üzleti tipp, két puszi és már el is illant. Újabb cigi, de már a teraszon, jóleső hajnali csipkelődő hideg, inkább mint egy zuhany, mámint hideg, és alapvetően indokolatlan, hiszen megugrottam az elvárt szintet és ha nem is hideg, de langyos önuralommal húztam be a vaskos pipát a képzeletbeli lista megfelelő rubrikájába.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.