véleményvallomás

Isten kicsi lábacskája

Mint valami újkori Darwini kiválasztódás. Vegyük a pasit, akit megérintett Isten kicsi lábacskája, nyugi semmi teológiai szösszenet, mert mindenki abban hisz, vagy épp nem hisz, amiben akar. Emberünk valami össznépi akármin tengette idejét és épp ő volt a soros, hogy felügyeljen a csipetnyi gyerek hordára, mikor egy 8 és fél éves kislány, Jackass stílusban illette őt egy határozott öv alatti rúgással. Hogy mi volt erre az az indítéka, nos, csak találgatni lehet, mert a mesélő sértett személye bizonyára másként tálalja az eseményeket, de ez még nem is a lényegi rész. Amin igazán megütköztem, mikor folytatva a történetét mélyen felháborodott, hogy nem tudott rendőrségi feljelentést tenni egy 8 és fél éves gyerek ellen. Igen. Jól olvasod, nem hagytam ki számokat, a közelében sincs a nagykorúságnak. Itt már éreztem, hogy Isten kicsi lábacskája sújtott le, hiszen akinek ez megfordul a fejében, annak nem hiszem, hogy reprodukálódnia kellene. Úgy tűnt, hogy a feltámadó ellenszenvem még nem volt elég érzékletes a számára, így tovább mesélte a történetét. Szakértő figyelmeztette, hogy ne álljon bosszút(!!!) a gyereken, ne várja meg a kapuban, liftnél és a többi és a többi, mert egyrészt a gyerek újabb traumát okozhat neki, másrészt, ha eljárás lesz belőle, ott bizonyosan a kislány részére fognak ítélni. Majd eltöprengett azon, hogy vajon milyen gyakran gondolhat a kislány a történtekre. Ezen végképp megüköztem. Miért elmélkedne ezen egy gyerek? Neki csak egy szokásos délután volt, ahol rosszalkodott egyet a Föld ugyanúgy forog tovább, mint eddig, miközben emberünk minden létező frusztrációját köré szövi. Vajon eljön majd a pillanat, mikor átlépi a tiltást és szembeszáll a gyerekkel, aki vélhetőleg már nem is emlékszik a történtekre? Remélem soha.

Isten kicsi lábacskája bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva