véleményvallomás

Az alibi balfék

A pasik nem tudnak hazudni jól. Ez tény, persze akadnak itt is kivételek, akik a mesemondás Andersenjei, de hogy a csajoknak sem megy már ennyi szín és szerepjáték után az még engem is képes meglepni. Persze nem mindenki rendelkezik megfelelő mennyiségű és minőségű baráttal, akik bizton állítják, hogy már pedig akkor a Lohengrin-en voltak az Operában, de ha már ad hoc magánakcióba kezdünk, akkor ne kövessünk el fatális hibákat. Az egyszeri lánynak nagyon viszketett a mucogója, így kitalálta a megoldást, hogy nyerjen magának némi időt, egy légyottra. A ház urának az ajtóból odanyögte, hogy elmegy feladni a csekkeket valamikor az esti órákban, ami Pest viszonylatában még nem is olyan hihetetlen, hiszen az elcsigázott postás kisasszonyok túl sok időt töltenek azzal, hogy sárga papírokat szuszakoljanak át fáradt, romos nyomtatókon. Elsőre még hiteles is a sztori, ám a buktató ott jön, mikor a csekkek, amiket be kívánt fizetni a galád némber a konyhaasztalon terpeszkedtek szolid kupacba rendezve. Emberünk némi fejvakarással már konstatálta, hogy vélhetőleg át van ejtve a palánkon, bár hosszú percekig várta, hogy a kedves, talán visszarobog, hogy hú baszki, elfelejtettem, de nem. Eltel úgy másfél-két óra, mikor csapzott lelkesedéssel csörtetett be az ajtón, hogy nagyon ügyes volt és sikerült találnia még nyitva tartó postát, és a küldetés sikerült. Emberünk nem szólt, csak némán merengett a történteken, hogy mit is csinált, vagy épp mit nem, hogy így játssza ki élete párja…

Az alibi balfék bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva