• véleményvallomás

    Kötéltánc

    Egy mély levegő, a sodrony feszesen ível a semmibe a talpam alatt, ahogy ráhelyezem a súlyom egy cseppet megsüllyed, de nem vészes, a kezemben tarott hosszú pálca segít a korrigálásban egyenes háttal állok a szédítő magasságban és csak egy célom van, átérni a túloldalra. A közönségem lélegzetvisszafojtva szemléli minden mozdulatom, arra várnak, hogy hibázzak, hogy meginogjak, hogy a mélybe zuhanjak, lehet én is. A kifeszített háló nincs alattam, elvágtam a köteleket, nincs rá szükségem, ha lezuhanok, akkor abba piszkosul bele kell halni, egyébként mi értelme volt a kötélre állni?  Szeretőnek lenni sem több, mint egy kötéltánc, mindig mindent egyensúlyban tartani, látni és nem átlépni a határokat, melyek a békés boldog idillt hétköznapi rémálommá formálják a másodperc…