• véleményvallomás

    Nyomdafesték

    Az étkezőasztalnál ülök, és türelmesen hallgatom a panaszáradatot, ami már lassan két órája ömlik ki belőle kisebb-nagyobb nyomással. Egy ideje már csak az ismétlődésre figyelek, ami a monológot uralja. Minden második mondatban megemlíti a nevét. A mellettem ülő sorstársam sokkal jobban veszi az akadályokat, ő beleáll a történetbe és azt teszi, amit egy barátnőnek tennie kell, egyet ért, bólogat, egy picit talán még uszít is, de odafigyel a lélektani határra. Csendben ülök, közben elnyammogok egy szelet pizzát, kérek egy csésze kávét, majd még egy pohár bort. Lassan el kellene indulnom, mert másnap munka, és a világ végéről még haza kell jutnom, de a fenekem még mindig a széken pihen. Közben felidézem magamban a korábbi panaszokat és…