• 18+,  Egyperces

    Nem

    Szombat reggel, háromnegyed 8. Az ébredő város zaja finom morajlással úszik szét a lakásban, elnyomva a szöszmötölés hangját, amit én gerjesztek. Mélyen, rezzenéstelen arccal alszik puha testtel az ágyon. Óvatosan mellé bújok, hiszen megígértem, hogy úgy ébresztem, ahogy előző nap kérte. Utat tör a kezem oda, s ő lassan ébredezik, de már helyezkedik, hogy hozzáférjek, mert erre vágyik. Minden porcikáját akarom, egyszerre, de most koncentrálnom kell, mert azt akarom, hogy úgy ébredjen, ahogy megérdemli. Apró nyögések, mély sóhajok, a szeme lassan nyílik, majd újra lecsukódik. Meg kell kapnom, napok óta vágyom már rá. Ezt ő is tudja, a hátára fordul, elém tárja a bájait és én elmerülök bennük. Még félálomban,…

  • döntések

    Mikor mások döntenek

    Felnőtt ember vagy, van saját személyigazolványod, épp seggig ér a kezed, teszed, amit tenned kell, amit elvársz magadtól, vagy épp mások tőled, majd egy cseppet belefásulsz és vársz valami csodát, megváltást, egy áramütést, vagy úgy egyébként bármit, amitől újra azt érzed, hogy élsz és nem csak taposol, mert taposni kell, mert vannak éhes szájak és úgy egyébként is, elvileg élni jöttél ide. A kezedbe akad egy doboz gyufa, tudod, hogy nem kellene a tűzzel játszanod, újra belobbantanod azt a csepp mérget a pálcika végén, de nem bírsz magaddal, érezned kell, hogy több vagy, mint ami most. Húzogatod fel és alá a doboz oldalán, eljátszadozol a gondolattal, megtegyem, ne tegyem, megtegyem,…