• 18+,  Egyperces

    Elengedem

    Az utolsó közös esténkre készülök. Próbálok nem szétesni idő előtt. Hallgatom, ahogy a konyhában lomhán kattognak a mutatók, egy minimális eltérés van köztük, rém szórakoztató is lehetne, de nem az. Ma nem. Felsikolt a kapucsengő, lenyomom a gombot, hallgatom, ahogy nyílik, majd bezárul. Az ajtóban állok, a kezedben egy üveg bor, az arcodon mosoly. Elszorul a szívem, veszek egy mély lélegzetet és megölellek. A bor a hűtőbe, a hűtött a kezedbe, hogy kibontsd. Csendesen szusszan, az illata zseniális. Poharak a pulton, töltök mindkettőnknek. Hozzám simulsz, a nyakamba szuszogsz, várjuk, hogy elkezdődjön, vagy hogy vége legyen. Eljött az idő, szeretkezni fogunk, mi, akik soha nem tettünk ilyet, de a mai nap más,…

  • 18+,  véleményvallomás

    A “Van olyan barátnőd?” kérdés

    Csak laza kapcsolatot keresel, ez rendben van, hiszen vagyunk így egy páran, akik igazából nem akarjuk megismerni a másikat, csak szeretnénk a genitáliáinkat egy kicsit összeérinteni, mert az azért legyünk őszinték jól tud esni az embernek. Az aktusra szánt időn és energián kívül nagyobb áldozatot nem vállalnánk, mégsem vagyunk mi kultúremberek, meg egyébként is. Ez még mindig rendben van. – NEM! Jöjjön tehát az igényfelmérés, mert a tutinál csak a nagyon tuti lehet jobb, úgyhogy vessük össze elképzeléseinket, nézeteinket, lehetőleg csatoljunk egy-két fotót, mert épp shoppingolunk a hentesnél. Hoppácska, itt jön a bibi. (OMG!!!) Az elmélet gyakorlati manifesztációja azonnal dugába, sőt egyenesen a kardjába dől, mert hát a kép, ami a kijelzőn virít nem…

  • Egyperces

    30 percnyi örökkévalóság

    Mellettem hevert, látta, tudta, érezte, hogy baj van, nem kicsi, nagy. Napok, hetek, talán hónapok óta ott motoszkál valami a levegőben, az ujját a piros gomb felett tartva, hogy úgy sújtson le, mint egy atombomba. A feszültség szikrázott a levegőben, a fény eltűnt a szemekből, néma fájdalom rágcsálta a testet. Félig felém fordult, befészkeltem magam a karjai közé. Rossz ötlet. Tudtam, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek, kellett 2 perc, hogy én legyek az, akit gyámolítanak, egy kis lebegés a légüres térben, hogy újra könnyed legyen a lépés, ami ezután jött. Letelt a két perc. Az agyam örjöngve üvöltött, hogy elég, elég, elég, és ne tovább. Azonnal tépd ki magad…

  • véleményvallomás

    Derült égből

    Tudom, a neten ismerkedni teljesen más, mint face to face, rendelkezem releváns gyakorlattal, mert hát évek, rutin, szakmaszeretet, de vannak kérdések, amiket nincs már kedvem megugrani. Ebből az egyik kedvencem a derült égből a mi a kedvenc pózod? Mikor lehuppanok egy fröccs mellé és felpakolom a lábam a szomszédos szabad székre, azt imádom, mert jól esik, mert jól esik beszélgetni a másikkal, ezért teszem magam a totlális kényelembe. Az viszont kifejezetten kényelmetlen, mikor 3-65 percnyi beszélgetés után nekem szegezik ezt a kérdést, úgy, hogy a keresztnevem még nem kérdezte meg. Helló idegen, ha a személyiséged nem vonzó, akkor ez örök talány marad a számodra, de ha kiderül, hogy jó fej…

  • 18+,  véleményvallomás

    Frida, a Sugarbaby

    Pár órás homokóra sziluett, a huszas évei közepén festett fekete hajkorona, kék szemek, make-up pofi, ami ha nem lenne, akkor a tipikus nagyseggű szomszédlányként pozörkődne a fészbukon. Hitvallása szerint punk, kötelező septum, fültágító, tetoválások és egyéb ékszerek. Egy értelmezhetetlen ruhatár, pink, ocelot, szőrmék, rövid szoknyák, ortopéd cipők. Kinek mi a gardrób zsánere. Ettől függetlenül persze egy jelenség, és egy ilyen produkciót finanszírozni kell. Itt került a képbe Antoan, aki legyünk őszinték olyan szerelmes a cukorbabába, hogy azt a legtöbb amcsi romcsi film férfi főhőse megirigyelhetné, a bálványimádat hozzá képest csak egy szenvtelen kézfogás. A fiatalember külföldön dolgozik, szakember, aki heti sok napot gályázik a hazánkban hasító euroért és persze az egy szabad hétért, amit itthon tölthet kedvesével Fridával, akinek ő nem a…

  • Egyperces

    Egy másmilyen nap

    Délelőtt van. Az utca ahol mászkálok koszos és zajos. A forgalomban fel sem tűnik senkinek borostás, beesett arcom. Kopott ballonkabátom alatt koszos és mosdatlanságtól bűzös ruháim sorakoznak. Ugyan meleg van, de levetni nem merem őket, nehogy elveszítsem, ha megint megvernek. A szembejövők átnéznek rajtam. Ez jó! Talán ma nem kapok! Ma jó nap van. Másmilyen nap. Ma Vele találkozom. Délután ötre beszéltük meg. Már nagyon várom. Rágyújtok. A kezem remeg, de nem számít! Ma jó nap van. Tizenkét óra. Lassan telik az idő. A percek mintha órák lennének. Fel-alá járkálok a kirakatok előtt. Egy ismerős jön szembe velem. Csak bólintunk és elmegy mellettem. Ismét rágyújtok. Lassan szívom, így talán gyorsabban…

  • véleményvallomás

    Nyomdafesték

    Az étkezőasztalnál ülök, és türelmesen hallgatom a panaszáradatot, ami már lassan két órája ömlik ki belőle kisebb-nagyobb nyomással. Egy ideje már csak az ismétlődésre figyelek, ami a monológot uralja. Minden második mondatban megemlíti a nevét. A mellettem ülő sorstársam sokkal jobban veszi az akadályokat, ő beleáll a történetbe és azt teszi, amit egy barátnőnek tennie kell, egyet ért, bólogat, egy picit talán még uszít is, de odafigyel a lélektani határra. Csendben ülök, közben elnyammogok egy szelet pizzát, kérek egy csésze kávét, majd még egy pohár bort. Lassan el kellene indulnom, mert másnap munka, és a világ végéről még haza kell jutnom, de a fenekem még mindig a széken pihen. Közben felidézem magamban a korábbi panaszokat és…

  • döntések

    Mikor mások döntenek

    Felnőtt ember vagy, van saját személyigazolványod, épp seggig ér a kezed, teszed, amit tenned kell, amit elvársz magadtól, vagy épp mások tőled, majd egy cseppet belefásulsz és vársz valami csodát, megváltást, egy áramütést, vagy úgy egyébként bármit, amitől újra azt érzed, hogy élsz és nem csak taposol, mert taposni kell, mert vannak éhes szájak és úgy egyébként is, elvileg élni jöttél ide. A kezedbe akad egy doboz gyufa, tudod, hogy nem kellene a tűzzel játszanod, újra belobbantanod azt a csepp mérget a pálcika végén, de nem bírsz magaddal, érezned kell, hogy több vagy, mint ami most. Húzogatod fel és alá a doboz oldalán, eljátszadozol a gondolattal, megtegyem, ne tegyem, megtegyem,…

  • véleményvallomás

    Kötéltánc

    Egy mély levegő, a sodrony feszesen ível a semmibe a talpam alatt, ahogy ráhelyezem a súlyom egy cseppet megsüllyed, de nem vészes, a kezemben tarott hosszú pálca segít a korrigálásban egyenes háttal állok a szédítő magasságban és csak egy célom van, átérni a túloldalra. A közönségem lélegzetvisszafojtva szemléli minden mozdulatom, arra várnak, hogy hibázzak, hogy meginogjak, hogy a mélybe zuhanjak, lehet én is. A kifeszített háló nincs alattam, elvágtam a köteleket, nincs rá szükségem, ha lezuhanok, akkor abba piszkosul bele kell halni, egyébként mi értelme volt a kötélre állni?  Szeretőnek lenni sem több, mint egy kötéltánc, mindig mindent egyensúlyban tartani, látni és nem átlépni a határokat, melyek a békés boldog idillt hétköznapi rémálommá formálják a másodperc…